Brainswitch

Szendi G. legújabb hírlevelében ovastam ezt a cikket, illetve könyvajánlót.
Hát nekem most nagyon jól jött, mert gyakorló depressziósként (ahogy a könyvben is megneveztetnek az ilyenek mint én) nem igazán van mihez nyúljak. Homeopátiás szert egyszer kaptam, az akkor jó is volt, de azóta olyan sokminden történt, nem tudom, most is használna-e ugyanaz a szer (natrium muraticum volt egyébként, a hozzáértők kedvéért). És hát egész felvillanyozott a szerzőnek az a gondolata, hogy van választásunk.
Persze nem tudom, ha majd megint odakerülök, akarom-e nézegetni a kanapéhuzatot. Depressziós állapotban eléggé apatikus szoktam lenni, és a huzatnál sokkal érdekfeszítőbb dolgok sem igen mozgatnak meg.
Tegnapelőtt voltam utoljára nagyon sz'r állapotban, s semmi másra nem futotta, minthogy feküdtem az ágyon a félhomályban, és sajnáltam magamat, meg azon morfondíroztam, hogy milyen sz'r is az élet... (Szófia addig persze felügyelet alatt volt, mert amíg csak ketten vagyunk nyilván nem engedhettem meg magamnak a döglés és önsajnálás luxusát - ebből is látszik, hogy kitolható, s így irányítható az ideje).
Végül aztán oda vezetett a nagy önsajnálat, hogy jól kialudtam magam, s attól picit jobb lett. Aztán tegnap estére, ahogy elkezdett esni az eső, még jobb lett. Nem tudom miért, de az én lelkiállapotomnak mindig jót tesz az eső. Mindenféle eső.
Szóval az a lényeg, hogy mostanra valahogy összeszedtem magam, aztán majd ha észlelem újból a tüneteket, akkor leülök a kanapé elé, s elkezdem bámulni a huzatot. Hátha. Egy próbát megér.