Papa egy éve nem mert köldökzsinórt vágni ...:-)

Pár megjegyzés részemről Papa postjához:

Szófia ugye csütörtökön, 27-én töltötte az egyet :-) (00.10-kor született, ez egy másik történet :-), de annyira sűrű volt az utóbbi pár napunk, hogy a blogírás már egyáltalán nem fért bele az időnkbe...
Mi, a kiccsalád aznap ünnepeltünk, édeshármasban, a "nyilvános" ünneplés napját tettük szombatra (aminek a beszámolójával még adósok vagyunk).

A torta története:

valóban cukor nélküli, dehát mint első ilyen a sorban, volt azért benne néhány gikszer :-)
Tésztája a hagyományos piskótatészta, annyi eltéréssel attól, hogy szőlőcukorral készült, ezért jó tömör lett (G1).
A töltelék Szilvi blogjából megismert vaníliás Alnatura puding (rizstejes verzió), aminek a sápadtságán én úgy kívántam javítani, hogy belefőztem pár kanál natúr feketeribizli-sűrítményt. Nnna, ezt nem kellett volna, mert míg a feketeribizlinek alapjában szép sötétbordós színe van, belefőzve a pudingba szürkéskék színűvé varázsolja az egész főzetet (G2)...
Borítás natúrjoghurt szintén feketeribizli-sűrítménnyel és egy kevés rizssziruppal ízesítve, növényi zselatinnal sűrítve.
A díszítés pedig sima kékfrankos szőlőszemekből készült.
Nekünk, felnőtteknek furcsa volt először, hogy nem az a megszokott émelyítően édes torta, de alapjában véve finom volt a maga természetközelibb ízeivel. És ami a lényeg, hogy Szófiának is ízlett :-) és nyugodt lelkiismerettel, szívesen adtam neki :-)

Ajándékok:
Miután nem képezte konkrét megbeszélés tárgyát, Tamás a saját részéről hazahozta a fél Fakopáncsot...
Részemről három újdonsággal bővült a repertoár:
Van ugye a szélcsengő (ami egyébként second hand). Ennek az a története, hogy magamtól eszembe sem jutott volna ilyesmivel előállni, azonban pár hete, amikor a várkörúti bioboltban voltunk Fehérváron, Szófia, miközben én nagy naívan hagytam vele játszani, nemes egyszerűséggel leszaggatott róla két rudat. Mondjuk nem volt nehéz dolga, mert nagyon el volt öregedve a "mazzag" :-). Nekem meg aztán nem volt bőr a pofámon otthagyni, és titokban megvettem neki, azzal a gondolattal, hogy biztosan nem véletlenül szaggatta le magának pont ezt a darabot. Itthon aztán átfűztem, Szófia pedig nagyon örült a viszontlátásnak :-)
Könyvecske. Természetesen ez sem saját ötlet. Szirkánál láttam régebben hasonlót, és most nem vagyok benne biztos, de mintha waldorfos írásokban is találkoztam volna inkább fotókkal mint rajzokkal díszített könyvekkel (Indi, ennek Te vagy a szakértője, javíts ki, kérlek, ha nem így van!). És hát ez még csak olyan kezdetleges könyvecske, csupán képek, szöveg nélkül, hogy kedvére nézegethesse magát és megnevezhesse, illetve megmutogathassa a lefotózott tevékenységeket és az általa kedvelt tárgyakat a Ded.
Magasságmérő. Bármennyire is igyekeztem, nem lettem teljesen kész vele :-( : a számozás hiányzik, s bár már csak pár óra munka van hátra, de az elmúlt három napban még a kezembe venni sem volt időm sem hímzőtűt, sem fonalat, úgyhogy majd valamikor a jövő hét folyamán, és akkor csinálok róla egy "rendes", egészalakos :-) fotót. (Ja, amúgy keresztszemessel készült, és sokkal-sokkal több munka van benne, mint amennyinek kinéz. Vagy én vagyok csak simán nagyon lassú ;-)

De ez mind-mind nem is annyira fontos, csak megint írhatnékom és magyarázkodhatnékom volt :-)
A lényeg, hogy nagyon boldogok vagyunk Szófiával, a mi édes, drága kincsünkkel (és reméljük, hogy Őt is sikerül boldoggá tennünk!!!), és hogy nagyon szép napunk volt!
Kívánunk még sok-sok boldog születésnapot NEKI!