A vasárnapi koncert után még elindultunk bele az éjszakába, Szófia nagypapájának budapesti lakásába. A gyermek végigaludta az utat, így mire felértünk, volt már annyi energiája, hogy nem akart azonnal továbbaludni, s türelemmel kivárta, amíg Papa 1832-t fordult az autó és a lakás között, mialatt felhordta a fél életünket. Már ekkor tudtam, hogy lesz ez még visszafelé is...Lakás a belváros egyik sétálóutcájában, a legfelső emeleten, így a zaj csak 100-szor akkora, mint itt Bakonycsernyén. Szófiát érdekes módon ez marhára nem zavarta, akkorákat aludt, mint akinek kötelező x órát hunynia...Persze amikor ébren volt, sokat huncutkodtunk:
Vagy a fagyisvödörrel játszottunk:
Erről nekem Mr. Buckethead jutott eszembe, persze kicsit távoli az asszociáció. Természetesen fintorogtunk is:
Egy szó, mint száz, a leány jól érezte magát a lakásban, nem okozott különösebb gondot a klíma- és környezetváltozás (28 fok bent, zaj kint...)
1 megjegyzés:
good blog! like kirai's one!
Megjegyzés küldése